Nemere István

Díjazott év: 2023

Díjazott kategória: Életműdíj

A MKMT első életműdíjasának választott író, telitalálat ebben a kategóriában, hiszen egy igen komoly életmű áll mögötte. És az a különös, hogy munkássága hosszú évei alatt eddig még sosem kapott komolyabb díjat, elismerést Magyarországon. Logikus gondolat lenne tehát az, hogy akkor éppen itt az ideje. Én mégis tartok tőle egy cseppet, hogy nem veszi-e zokon, hogy mindeddig csorbítatlan díjazatlansága általunk most csorbul, de majd valahogy kiengeszteljük.

Egy olyan író ő, akinek az a természetes állapot, hogy ír. No, ebben talán nincsen semmi furcsa első hallásra. Hiszen mi más dolga lenne az írónak, ha nem az írás? Mindannyiunknak, akik valamilyen úton-módon íróvá lettünk ez lenne az természetes állapot. Hát, igen, a különbség ez a kis szócska, a „lenne”. Jellemzően írók vagyunk kifogásokkal. Mert ott van a munkahely, a család, a háztartás, stb. és a legrosszabb kifogás: nincs ihlet.

Az író, akinek az a természetes állapot, hogy ír, az nem keres kifogásokat, hanem ír. Hétköznap is, hétvégén is, karácsonykor is, újév napján is. Leül a gépéhez minden reggel 5 óra körül, és nagyjából 40ezer karaktert legépel. Szigorú napi rutin szerint él és dolgozik. Az írás a munkája, a szórakozása és még a pihenése is. Lehetne-e másképpen világrekorder a megjelent könyveinek mennyiségével? 786 könyve jelent meg eddig a legfrissebb információim szerint, de lehet, hogy már 787 is van azóta. Könyveit mind az öt földrészen olvassák. Több, mint 13 millió példányban adták el őket. Őrületesen nagy szám. És ez egy alsó korlátos becslés, ami felülről nyitott. Én meg csak azért fogalmazok most egy kicsit matekos nyelven, mert ő se tökéletes, és matekból én vagyok a jobb.

Ám ha megkérdezném tőle, hogy Ĉu vi parolas Esperanton? Arra kapásból rávághatná, hogy: Jes, mi parolas Esperanton tre bone! Mert ugyan én összeügyeskedtem magamnak egy eszperantó nyelvvizsgát, valamikor ezer éve, ő ezzel szemben ezt is komolyan vette, és tisztességesen megtanulta a nyelvet. Annyira, hogy még abban is világrekorder, hogy tőle származik a legtöbb eredetileg eszperantó nyelven írt (tehát nem fordításban) kiadott könyv, ez is majdnem 30.

Lengyelül viszont egy mukkot se tudok, vele ellentétben. Persze, volt két lengyel felesége, és nagyjából 6 évig Lengyelországban élt – lássuk be, ez jelent némi helyzeti előnyt. Novellákat, cikkeket írt lengyelül, és lengyel nyelvről magyarra fordított kb. 30 könyvet.

Kell ennél több egy életműdíjhoz? Attól tartok, ha ez lesz az MKMT-nél a mérce, akkor a következő 50-100 évben nem lesz új életműdíjasunk.

Mondjam a nevét? Melyiket? Van ugyanis 46 álneve. Muszáj volt megalkotni párat, mert „gyanúsan sokat” írt. A rendszerváltás környékén kezdett a kiadók számára „ciki” lenni, hogy szinte minden kirakatban, minden könyvespolcon ott virít a neve. Mintha ő lenne az egyetlen író kis hazánkban. Így aztán a különböző műfajokban elkezdett különböző neveket használni. A romantikus regényeit például romantikusan csengő női nevek álcája alatt írta, a magyar uralkodók és királyok életét bemutató sorozatát a szép magyar Kiss-Béry Miklós névvel fémjelezte, illetve a második világháború hírhedt alakjairól szóló könyveihez saját eredeti sváb nevéből alkotott szerzői nevet használt, így jelent meg Stefan Niemayer-ként. Sorolhatnám még az álneveket, de felesleges, mert saját bevallása szerint ma már kifejezetten arra törekszik, hogy ezeket levetkőzze.

Több műfajban ír, bár sokan még ma is hajlamosak sci-fi íróként vagy krimi íróként elkönyvelni. Ám az előbb említett romantikus irodalomban is letett az asztalra csaknem kétszáz könyvet, ha jól saccolok. Történelmi regények, monográfiák, ifjúsági regények, paranormális jelenségekkel foglalkozó könyvek sorakoznak bibliográfiájában. Bár állítása szerint konkrétan mesét még nem írt, amíg én bele nem rángattam tavaly ebbe a műfajba is, azért Milne Micimackójának történetét több köteten keresztül folytatta, és még a Kis herceghez is írt folytatást.

2024. egy kétszeres jubileumi év számára. Novemberben lesz kereken 80 éves – nem látszik rajta – és idén kereken 50 éve jelent meg az első könyve, A rémület irányítószáma című krimi. Na, ezt még nem olvastam tőle, pedig egyrészt cirka 300 könyvem van otthon tőle, és az 1974. számomra is jeles év volt, mert sikeresen megszülettem.

Személyen 2007-ben találkoztunk először, de amióta olvasni tudok, ismerem a nevét. Kis parasztcsaládban nevelkedtem, nem volt sok könyvünk, de én nagyon sokat akartam, így mindig mindenkitől könyvet kértem szülinapra, névnapra… A kérdés mindig az volt, hogy milyen könyvet? Az első ilyen alkalmakkor azért mondtam az ő nevét, mert érthető, könnyen megjegyezhető magyar név volt. Aztán meg már azért, mert megszerettem. Kár, hogy nincs annyi pénzem, hogy az összeset megvegyem.

Meglehetősen sokat olvasok, és bizony az ő könyveiből is sokat elolvastam, ezért magabiztosan tudom cáfolni azokat a nyegle megjegyzéseket, amik arra utalnak, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Na, nála nem. A minőség rovására az megy, ha valaki nem csinálja tisztességesen. Aki nem ír, hanem kifogásokat gyárt és ihletre vár, aztán nyűglődik a félbehagyott sorai fölött. Ő azonban nem ilyen. Minden munkáján érezni lehet, hogy beletette tudása legjavát, ami pedig nem elhanyagolható mértékű, komoly kutatómunka, adatgyűjtés előzi meg a tényleges alkotófolyamatot. Összegyűjt, rendszerez, felépít és az olvasó elé tárja művét, mint egy hírnök, aki hol a történelemből, hol a jövőből vagy a csillagvilágból hozza el hozzánk a híreket. Ha őt olvassuk, nem csupán szórakozunk, de tudásunk is gyarapszik, megérint bennünket az Univerzum végtelensége… és az a 13 millió már mindjárt nem is tűnik olyan nagy számnak.

Csak tréfálok: mindenképpen brutálisan nagy az a szám.

„Addig írok, amíg élek és addig élek, ameddig írok” – talán ez lehetne a mottója. Én már sokszor hallottam tőle és megéretem. Bár egyszer írtam egy novellát neki ajánlva – Író örökkön címmel, amiben éppen arról írtam, hogy az ilyen író még azután is ír.

Szeretettel köszöntöm Nemere Istvánt, és kérem, hogy vegye át tőlünk az MKMT életműdíját!

Bódai-Soós Judit