Nagyköveteink

Príma és Dürer Díjas Festőművész
A hetvenes évek derekán, egy csodás tavaszi délelőttön május első vasárnapján, „Anyák napján” láttam meg életem első napsugarait. Mint generációm szinte minden tagjának, úgy az én életemet is (az általános, mindenkinek ugyanaz és abból pontosan ugyanannyija is van) az uniformizált középszer igyekezett meghatározni s, mint ilyen „uniformizálásra szánt„ generáció, szerencsés utolsóként még ismerhettük/ ismertük a mai digitális vívmányok, eszközök nélküli életet, világot.

Mindig szerettem olvasni. 10-es / 20-as éveimben betűrendes naplót vezettem arról, hogy mely könyveket olvastam már ki. Szükségem volt rá, hogy színes világ épüljön fel bennem. Mert a világ, olyan amilyennek látjuk, és az belülről fakad. Az olvasás nem mehet ki a divatból, mert akkor nem lenne ami szélesítse a képzelőerőt, a fantáziát, az álmodozást és ábrándokat.

Az emberiség eddigi legnagyobb találmánya nem a kerék vagy a tűz vagy az elektromosság, hanem egy szellemi termék: az írás, a betűvetés, az olvasás felfedezése volt. Akik ezt nem becsülik, nem is tudják, mit veszítenek.

Színművész vagyok. Az én feladatom, a mi feladatunk, hogy megmutassam, hogy igenis ma is létezik minőségi szórakoztatás, kulturális érték, amit megérezve, meghallgatva, elolvasva az ember több lesz, mint mielőtt találkozott ezzel az értékkel.

Mindig is szívügyem volt a szép magyar beszéd és az olvasás megszerettetése a gyerekekkel. Egy jó könyv egyszerre tanít, szórakoztat, elgondolkodtat…
Egy jó könyv összetett, mint maga az ember.

A magyar könyv és írója, kultúránk őrzője, művelője és hagyományozója is egyben, és mint ilyen, identitásunk elemi része. Vagyis olyan kincs, amit a maga kiemelt helyén kell értékelni, óvni, támogatni és gyarapítani.

A legmeghatározóbb könyv az életemben Mira Sabo: Előjog című története. Ennek a kötetnek köszönhetően lettem az olvasás szerelmese és léptem rá erre az útra.

Gyermekkorom óta rajongok a könyvekért, sőt, nem lenne merészség azt állítani, hogy egyfajta megszállottja vagyok az olvasásnak. Az évek során számos hobbit próbáltam ki, de mindegyikük lassan feledésbe merült, míg az olvasás mindvégig kitartott mellettem.