K. Kormos Noémi
K. Kormos Noémi vagyok. Lassan 40 éve pedagógus. Mindig is szívügyem volt a szép magyar beszéd és az olvasás megszerettetése a gyerekekkel. Egy jó könyv egyszerre tanít, szórakoztat, elgondolkodtat… Egy jó könyv összetett, mint maga az ember.
Mai rohanó világunkban háttérbe szorul az olvasás. Az IGAZI olvasás. Az a „belemerülős, világról megfeledkező” olvasás, amit még én élhettem át gyerekként, és fiatal felnőttként. Ma villogó képek, ezernyi, adott másodpercben támadó információk vesznek bennünket körül. A filmgyárak, stúdiók százával ontják a filmeket, a könyvadaptációkat. De egyik sem pótolhatja az új könyv illatát, és az érzést, amikor az olvasó eggyé válik a történettel.
Montesquieu így fogalmazott: „Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek az életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.” Ez igaz. Ám ahhoz, hogy olvasni tudj, kell valaki, aki megalkotja A Könyvet! Azt a könyvet, amit, ha egyszer elolvasol, egy életen át nem felejted. Gárdonyi Géza erről így vall:
„Amit elolvasok és elfelejtem, egyszer sem volt érdemes elolvasnom.” Kosztolányi szerint pedig: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.” Igen, az írás és olvasás feltételei egymásnak. Egyik nem lehet a másik nélkül. . Amíg lesznek olvasók: lesznek írók is. És amíg írók lesznek, olvasók is lesznek. Mert a könyvhöz ketten kellenek. Vagy ahogy Krúdy Gyula mondta: „Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.”
Író – nagykövetként célom, hogy minél több emberhez, olvasóhoz juttassam el a magyar könyveket, a kortárs magyar írókat, és segíteni azokat a gyermekeket, akikben még csak szunnyadozik az írói tehetség, de már várja, az ébredést, az eszmélést, és hogy az írói fantázia szárnyakat kapjon. Mert kell az utánpótlás! Kell, hogy valakik tovább vigyék Gárdonyi, Móricz, Móra, Szabó Magda, Kaffka Margit, Fekete István hagyatékát. Mert nem csak „nyelvében”, de művészetében is él egy nemzet.
Hiszem, hogy még manapság is van létjogosultsága az olvasásnak. Lehet, hogy megváltoztak a „hordozók”, a papírt felváltja az elektronika… De az olvasás örök