Kakucsi-Csernák Zoltán
Príma és Dürer Díjas Festőművész
A hetvenes évek derekán, egy csodás tavaszi délelőttön május első vasárnapján, „Anyák napján” láttam meg életem első napsugarait. Mint generációm szinte minden tagjának, úgy az én életemet is (az általános, mindenkinek ugyanaz és abból pontosan ugyanannyija is van) az uniformizált középszer igyekezett meghatározni s, mint ilyen „uniformizálásra szánt„ generáció, szerencsés utolsóként még ismerhettük/ ismertük a mai digitális vívmányok, eszközök nélküli életet, világot. Ennek, a mai gyerekek számára elképzelhetetlen életnek és a technológia eszközök „hiányának” okán/ miatt gyermekkorom legfontosabb kísérői a könyvek és a labda lettek, (a színes ceruzák, ecsetek, festékek azon okból nem, mert egyszerűen nem tudtam és nem is szerettem rajzolni…és ez még sokáig így is maradt, majd talán éppen a könyvek hatására későbbi életem legfontosabb eszközeivé váltak).
Tehát a könyvek!
Szerencsés gyerek voltam! Szerencsés, mert olvasó, mondhatni „könyvfaló” családba születtem, így magam is gyorsan könyvfalóvá lettem. Könyvek között nőtem fel, s már egész kis koromtól kezdve imádtam a könyvekben megírt, esténként Édesanyám ajkán megelevenedő történetek misztériumát megboldogult Édesanyám, csodálatos hangjának tolmácsolásában. Mindezek hatására elég korán sikerült kiigazodnom a fehér papíron először csupán szétszaladónak tűnő „girbegurba” fekete „ákombákom” sokaságon és mikor végre azok értelmezhető rendszerré álltak össze a szemem előtt, mintegy varázsütésre egy addig ismeretlen, végtelen univerzum nyílt ki előttem. Így lettek a könyvek egyszerre barátaim, tanítóim, a világra megnyíló ablakok, s ha az élet úgy adta, a világ elől búvóhelyet adó menedékeim! A könyvek által, az olvasás közben lehettem én a hős, élhettem át hihetetlen kalandokat, de a betűkkel beszántott lapok szárnyán utazhattam távoli vagy soha nem volt világokba, vagy a könyvboritó kitáruló kapuját átlépve a példaképeim bőrébe bújva megismerhettem életüket, s váltak ők a legjobb barátaimmá. Az olvasás fontos, ha nem a legfontosabb dolog a világon! Fontos, mert egyszerre tanít, szórakoztat, elgondolkodtat, miközben átívelhet ezredéveket, köti össze a régen élt emberek gondolatait a ma élőkkel. Fontos, mert nem az egyre inkább megszokott módon, készen kapjuk a képeket, hanem azokat magunknak kell létrehozni. A könyv az egyetlen olyan „vizuális” eszköz, amelyben teljes mértékben adva van a lehetőség felépíteni mindazon díszletet, jelenetet, a szereplőket, amelyek között és akikkel közösen, ki-ki a saját fantáziájának segítségével elindulhat számtalan egyéni kaland megélésére…!
Sajnos az olvasás és az olvasni szeretők egykor népes táborának sorai évről-évre ritkulnak. Az olvasás helyét, az olvasás helyén keletkezett űrt folyamatosan igyekszik átvenni, kitölteni a tömegmédia „konzerv vizualítása”. S mielőtt kövezésre adná fejét a kedves olvasó, kijelentem, hogy egyáltalán nem vagyok ellene a haladásnak…Sőt! Ellenben soha nem hittem a „vagy/ vagy” diktatórikus elvében, ha létezik (és bizony barátaim létezik) az ésszerűen választható „is/ is” józansága. Jómagam emiatt az összeegyeztethető és egyébként logikusan egymás mellett megférő választási lehetőségbe (lásd: „is/ is” elvébe) vetett hitem okán vállaltam örömmel, hogy festőművészként „nagykövete” legyek többedmagammal a magyarul, magyar nyelvterületen, de nem csak magyaroknak író szerzőket „felkaroló” Helma könyvkiadó által útjára indított „A Magyar Könyv is Magyar Termék”, az olvasást és a magyar nyelven író szerzők műveit népszerűsítő kampánynak!
S, amilyen egyszerű az „is/ is” elve, olyan egyszerű annak gondolatisága is…
Egyszerűen csak...
Olvass magyarként magyar könyveket is, hogy magyarként, a szerzők magyarul is írjanak könyveket!