Erberling Judit

Tizenéves koromban kezdtem verseket írni. Az első – még nagyon kezdetleges – költeményemre a mai napig emlékszem. Azt hiszem, annak a versecskének a megírása, egy igen meghatározó esemény volt az életemben, ami aztán további verseket hozott magával. Többször azért írtam, hogy könnyíteni tudjak a lelkemen, de a versek sokszor az öröm, a boldogság lenyomataivá váltak. Olyan is előfordult, hogy mások által írt költemények hangulata ragadt meg bennem, majd tört elő ilyen formában. Szívesen írok a természetről, a természet szépségéről, de valójában sosem tudom előre, hogy éppen mi lesz az, ami a következő alkalommal megihlet.

A versírást nem tekintem munkának, hiszen a művészetek, azon belül az irodalom sem lehet munka. Ez sokkal inkább szenvedély, önmegvalósítás, a lélek, a gondolatok kifejezése, az emberek alkotóképességének egyik csodája. Ez egy hosszú utazás, és remélem még legalább olyan hosszú út áll előttem, mint amekkorát már megtettem.

Első verseskötetem, a Vers a tengerben 2021-ben jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában, majd következő év augusztusában követte Szirmok című második kötetem ugyanannál a kiadónál. Tervezem egy harmadik kötet életre hívását is a jövőben, készül már a kézirat, de a pontos megjelenést még számomra is homály fedi.
Az évek során többször megmérettettem magam, ennek köszönhetően több antológiában is megjelentek verseim, valamint értem el helyezéseket poétáknak szóló versenyeken is.

Jelenleg Angliában élek férjemmel, belekóstoltam a versfordítás rejtelmes világába is, melyet egy nagyon izgalmas kihívásnak éltem meg. Angol nyelven egyelőre még csak kezdő szárnypróbálgatásaim vannak, magyar nyelven élvezem igazán az alkotás ízét.