Lény Ede

Tizedes Tibor néven lettem anyakönyvezve, de Lény Ede néven elkönyvelve. Így, ilyen fura álnév alatt ismerhet meg az irodalomra fogékony közönség. Nevem eredete rejtély, egészen addig, amig odáig nem érünk az önéletrajzomban, hogy "lakhelye Edelény".
Főleg versekben utazom. Van, vagy X száz. ( X nagyobb, mint 1) Egyszer voltam az Irodalmi Rádió szerint az év trubadúrja. Ezt oklevéllel, és egy serleggel tudom bizonyítani.
Sajnos (vagy szerencsére, ezt majd még kiderül) úgy hozta az élet, hogy külföldön kellett megélhetést keresnem. Ez tíz évet ölelt fel az életemből. Afrika, Németország, Hollandia, Csehország, Dánia.....mind megannyi szép emlék. 
Elkezdtem átlagos külföldi munkavállalóvá aposztrofálni, ám amikor azt vettem észre, hogy a napi pia mindennapivá és természetessé kezd válni, rájöttem, hogy ez nem jó út a számomra.
Mit tesz ilyenkor a kétkezi munkás? Írni kezd. Így született első könyvem, a (később kiderült, hogy rossz című) Migráncsok. Ez onnan adódott, hogy magunkat neveztük annak, mert hiába próbáltunk akklimatizálódni, kívülállók maradtunk nyelvtudás hiányában...
Ezzel a könyvvel kinulláztam külföldi munkahelyeimet, és az azokhoz köthető sztorikat. Hogyan tovább? Itt álltam ihlettelenül. Akkor eszembe jutott fiatalságom, amikor segédmunkásként, frissen érettségizve az edelényi kastélyban mímeltem a munkát. Ebből született második könyvem az Odelin. Ez folytatásaként is felfogható első könyvemnek, miszerint a két főszereplő ugyan az.
Harmadik könyvem, még nincs, de szólok, hogy mintegy 25 évet benzinkutasként töltöttem el....úgyhogy.....
Jelenleg ülök a babérjaimon, és hobbimnak a limerick irásnak szentelem szabad pillanataimat. Egyik éven minden nap írtam az aktuális névnapossal egyet, tehát minimum 365 van. 
Verselgetést sem hagytam abba, de elértem művészetem azon szakaszába, hogy gyakran magamat sem értem.
Pár novellát is alkottam több, de inkább kevesebb sikerrel. 
Aki nem hiszi, az piszi.
Üd Lény Ede.