Pigniczki Ágnes

Pigniczki Ágnes vagyok, 1956-ban születtem, Budapesten. Gyermekkoromat Balástyán és Kecskeméten töltöttem, most Debrecenben élek. Átlagos, hétköznapi ember vagyok. Van családom, két felnőtt lányom, unokáim, testvérem. A legtöbben csak ennyit tudnak rólam, és tulajdonképpen elég is ennyit tudni rólam. 
Minden egyéb, ami az írásaimban megjelenik, már nem miattam fontos, hanem azért az érzésért, gondolatért, hatásért, amit az olvasóból kiváltanak, kiválthatnak. 
Az írásaimnak is mindig ugyanaz az alapja, én, és az engem körülvevő világ, a megszületett mű mégis hol újságcikk, hol novella, vagy egyperces, néha a szépirodalmat súrolja, néha a sci–fi felé hajlik. Nem vagyok költő, novellista, újságíró, vagy sci–fi szerző, és mégis vagyok mind ez, egyben. Így kerülhetett egy könyvbe a megtörtént, valós esemény leírása, a tudomány mai állása szerinti tanoktól elrugaszkodott fantázia játékával. Ez is, az is én vagyok. 
Miért írok? Egyszerűen azért, mert nem tudok nem írni. Ha valami feldühít, a mérgemet írásban adom ki. Ha valamin meghatódom, írásra lendül a kezem. Játszani is szeretek, amikor az írás nem belső késztetés eredménye, csak egy érdekes feladat. Néha egy téma úgy befészkeli magát a fejembe, hogy kénytelen vagyok megkeresni számára a megfelelő formát és műfajt, mert addig úgy sem hagy békén a gondolat, míg le nem írom. 
Az írásaimmal persze mindig közölni szeretnék valami számomra fontosat, érzést, figyelmeztetést, ami hasznos lehet az embereknek, az olvasóknak. Legalább is szeretném azt hinni, hogy ez így van. Miért írok? Azért, mert szeretnék valamit elmondani, tájékoztatni, tanítani, vagy egészen egyszerűen csak szórakoztatni.