Szunyog Zoltán

Egy kis faluban nőttem fel a hetvenes-nyolcvanas években, viszonylag nehéz körülmények között. Már kisgyermek koromban megszerettem az olvasást, ez jelenti azóta is az önfeledt kikapcsolódást és feltöltődést. Vannak persze rövidebb-hosszabb kihagyások, de a könyvespolcok hívogató csábítása mindig is töretlen maradt. Az írás gondolata nálam a meséken keresztül jelent meg először. Három gyermekemnek rengeteget meséltem, ezek egy része saját improvizáció volt. Kerekedtek a mesék, színesedtek a történetek, megjelentek az állandó szereplők is. Ekkor jöttem rá, hogy a fantáziám világában folyamatosan sarjadnak ki parányi „történet-csírák”, és ha ezeket odaadással gondozom és minőségi alkotó-időt szánok rá, akkor megkapóan szép mesékké, vagy novellákká cseperedhetnek. Számomra ez az alkotói folyamat a fantázia játékának és az önismeret gyakorlásának egy folyton megújuló, izgalmas keveréke, amit élmény átélni és felelősségteljes vállalás másokkal is megosztani. Ezzel a novelláskötetemmel lépek először a megosztás útjára, bízom benne, hogy több alkotás is követi majd. Mert a csírák folyamatosan sarjadnak és növekednek...