Csörgő Iván

Csörgő Iván vagyok, és sosem terveztem, hogy író leszek. Bár így visszagondolva voltak erre utaló jelek. Már az óvodában megírtam első versemet, amit édesanyámnak diktáltam le. Ő természetesen igyekezett szerkeszteni a verseket, de ezt már 6 évesen is elutasítottam, arra hivatkozva, hogy ezek az én verseim.

Pár évvel később a Cimbora című TV-műsorba is meghívtak, hogy előadhassam az egyik művemet. A versírás sokáig lelki fejlődésem része volt, afféle biztonsági övként használva kiírhattam magamból, ami érdekelt, bántott, vagy csak egyszerűen hatott rám.

14 éves koromban már kacérkodtam a prózával, s írtam egy sci-fit, amit csak egy-két embernek mutattam meg, de nem bíztattak, így elengedtem ezt a dolgot.

Addigra már beszippantott az országban ébredező szerepjáték kultúra, és a sorra megjelenő ezoterikus, okkult és spirituális tematikájú könyvek is. Ez az ősi tudás mindig is együtt létezett velünk, amit koronként néhány ember újra és újra divatba tudott hozni, az éppen aktuális kor emberének igényeihez igazítva ezeket a régi tanokat. A ’90-es években is ez történt hazánkban. Magazinok, könyvek, képzések, TV műsorok, sőt TV csatornák készültek ebben a „trendivé” vált témában. Megjelentek a nyerészkedők és a sarlatánok, hiszen nehéz volt ellenállni a könnyű pénznek. Ebben a közegben igyekeztem megtalálni Ariadné aranyfonalát, ami elvezet az igazságokhoz.És hogy mik ezek? Hát, az élet nagy kérdéseire (Miért születünk? Miért halunk meg? És mi történik azután? A lelkünk valóban örök és halhatatlan? Létezik mennyország és pokol vagy újjászületünk?) adható válaszok. Azt gondolom, a témában kevés szórakoztató, izgalmas és bárki számára érthető mű született. Ezen szeretnék változtatni úgy, hogy közben választ adok ezekre a végső, nagy kérdésekre.Bár azt is tudom, hogy ezzel csak újabb kérdések születését segítem elő…

Művelődésszervezőként diplomáztam, de sosem helyezkedtem el a szakmában. Jelenleg minőségbiztosítási területen dolgozom egy nyomdaipari vállalatnál. Feleségemmel még a főiskolán ismerkedtem meg, vele tökéletesen kiegészítjük egymást. Teljesen különböző személyiségek vagyunk, mégis kiválóan tudunk együttműködni immár 20 éve. De nem csak férj vagyok, hanem apa is. Két fiam van, az idősebb 10 éves, a kisebbik 3 éves.

Az írás nálam, főként este történik, mikor elcsendesedik a lakás. Néha zenét is hallgatok közben, de jobbszeretem a csendet, ami lehetőséget ad arra, hogy a szereplőim közé kerüljek. Az első könyvemnél, bár fixáltam a történet főbb pontjait, ezeket gyakran módosítanom kellett, mert a könyv szinte önmagát írta meg. Szereplőim gyakran saját fejük után mentek, ezáltal addig nem is tervezett fordulatokkal gazdagítva az alapötletet. Csak egy fontos szabályhoz ragaszkodtam: ha küzdöttem a szöveggel, akkor abba hagytam. Mert egy erőlködve írt oldal, az olvasónak is szenvedés lesz. Én pedig új élményeket szeretnék átadni, szórakoztatni, borzongatni. Gyakran visszaolvastam a leírt történeteimet, ha úgy éreztem nem ment át a szövegbe teljesen az, ami a fejemben volt, akkor átírtam, akár többször is.

Kiadó: Gyémántfelhő Kiadó, https://gyemantfelho.hu/