Pfeiffer Gábor

1967. december 16-án születtem, tudtommal száz százalékig sváb családba. Legalábbis a

nagyszülőkig visszamenőleg.. Mindig is Csolnokon éltem, ebben a bányászhagyományokkal rendelkező sváb faluban. Nálunk az emberek, több mint százötven évig a bányából éltek. Az általános iskolát Csolnokon végeztem ahol végig tanultunk németül, de már előtte az óvodában is. A bátyám 1963-ban születtet, de ő csak az óvodában tanult meg magyarul, mert otthon szinte csak svábul beszéltünk. Középiskolába Esztergomba jártam, ahol vezetékes távközléstechnikai műszerész szakmát szereztem. Ekkoriban kezdtem el zenélni, de már gyermekkoromban nagyon szerettem a zenét. Azokban az időkben írtam néhány dalszöveget, novellakezdeményt. 1987-ben vonultam be katonának, ekkor a zenéléssel felhagytam, és több mint húsz évig alig volt a kezemben hangszer. De a zene szeretete mindig megmaradt. 1986-től 1990-ig egy szénbányában kerestem a kenyerem, majd több mint 22 évig egy hulladékégetőben. 2012-től 2018-ig Ausztriában dolgoztam heti ingázással, majd 2018 őszén hazajöttem és egy autóipari cégnél helyezkedtem el. 1990-ben nősültem és két fiam született. A kisebbikkel együtt zenélek. A nagyobbik grafikus. A feleségem nem német nemzetiségű, így az én családom már nem tiszta sváb. Az irodalomhoz a zenén keresztül kerültem közel. Hobo szerette meg velem a verseket. Gyermekkoromban többnyire Delfin és Sirály könyveket olvastam. Középiskolában, érdekes módon nem a magyar, hanem az orosz tanárnőm ajánlott nekem jó könyveket. Mostani kedvenceim, akik hatással vannak rám, Kosztolányi, Márai, Harmos Ilona, Tar Sándor, Háy János, Móra Ferenc. Legközelebb az életrajzi regények állnak hozzám. Viszonylag későn, a negyvenes éveim végén kezdtem el írni.

2020-ban megjelent, Lábnyomok a sárban című regényemmel emléket állítottam a családom tragikus sorsú tagjainak és a szüleimnek. A kötet mesél a sváb hagyományokról, hétköznapokról is.  Fontosnak tartom, hogy a ma embere is megismerje az akkor történteket. Népünk kevéssé  kibeszélt fejezetei ezek. Bár korábban nem foglalkoztam a témával, ahogy korosodom, úgy lesz ez egyre fontosabb nekem. Tervezem a regény folytatását. Bele is kezdtem, de még sok kutatás vár rám. Sajnos egyre kevesebb ember van már köztünk, akiktől ezekről a dolgokról lehetne kérdezni.  A második kötet témája 1956 lesz. Különösen érdekes lehet, hogy az utolsó rabtábor Csolnokon egy bányában üzemelt az ötvenes években. 1956 októberében szabadult fel.

2022-ben megjelent a második könyvem, Emigráns Blues címmel, ami inkább egy naplóregény. Az  Ausztriában velem történt kalandokról mesélek róla benne, Hobo idézetekkel és saját verseimmel,  novelláimmal megtűzdelve.

Kiadó: Szülőföld Könyvkiadó
https://szulofoldkiado.hu/pfeiffer-gabor/